1 Sámuel 4

1 Sámuel 4

• Itt Sámuel meg sem jelenik – a történet az előző részben leírtak ellenpontja.
• Éli bíra, de hatalom nélkül, Isten nélkül. Kevés emberi jóindulata maradt, de közössége nem.

1. Ki irányít kit?
• A vének gondolkodása: nem a filiszteusok vertek meg, hanem az Örökkévaló.
• DE: attól lesz köztük, hogy a Ládát magukkal viszik?
• Sámuelhez Isten ment oda, ő „csak” válaszolt a hívásra. A Isten kezdeményezett.
1Sám3:10: „S eljött az Örökkévaló, odaállt és szólította, mint már több ízben: Sámuel, Sámuel.”
• Izráel felbátorodik a Ládától, a filiszteusok először megijednek, de azután (emiatt?) elszántabban harcoltak
• Izráel bálványt csinált a Ládából, mintha Istent hurcolni lehetne a saját céljuk érdekében.
• Jerikó ostromakor (Józs6) ez Isten utasítása volt – most nem kérdezték meg Tőle, hogy harcoljanak-e?

2. Mit hagyunk, hogy elvegyenek? Mit nem lehet elvenni?
• Most 7,5-szer több izráelita esik el...
• Elveszik a Ládát. Istent el lehet rabolni? Isten nem őrzi a saját jelenlétének helyét? (De igen, de nem az izráeliták kiválósága miatt, hanem saját szentsége miatt, lásd 1Sám5).
• Sok ígéret csak akkor működik, ha Isten velünk, bennünk van, azaz közösséget vállal velünk.
Jer7:3-7: „Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: javítsátok utaitokat és cselekedeteiteket, hogy lakoztathassalak benneteket e helyen. Ne bízzátok el magatokat hazug beszédek által, mondván: az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma, az Örökkévaló temploma azok! Mert ha javítva megjavítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha csakugyan igazságot tesztek ember és felebarátja között, jövevényt, árvát és özvegyet nem fosztogattok és ártatlan vért nem ontatok e helyen, és más istenek után nem jártok a ti bajotokra: akkor lakoztatlak benneteket e helyen, azon országban, melyet őseiteknek adtam öröktől fogva mindörökké.”
Ez10:18, 11:23: „És kiment az Örökkévaló dicsősége a ház küszöbéről és megállt a kerubok felett.” „És elvonult az Örökkévalónak dicsősége a város közepéről és megállt a várostól keletre levő hegyen.”
Ez43:2,4: „És íme Izráel Istenének dicsősége kelet felől jön és hangja mint nagy vizek hangja, a föld pedig világos lett dicsőségétől;” „az Örökkévaló dicsősége pedig bement a házba a kapun át, melynek előrésze kelet felé van.”
• Nem automatikusan leszünk Isten temploma, hanem kegyelemből. Van tűréshatár!
• Sámuel nem feszegette Isten kegyelmének határait.
1Sám3:19: „Felnőtt Sámuel és az Örökkévaló vele volt és nem ejtett el mind a szavaiból semmit a földre.”
Mt6:19-21: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol azokat moly és rozsda eszi meg, hol tolvajok átássák a falat, és azokat ellopják, hanem a mennyben gyűjtsetek magatoknak kincseket, hol sem moly, sem rozsda azokat el nem emészti, hol tolvajok falat nem ásnak át, és azokat el nem lopják! Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.”
• Tett érte, hogy ne külső eszközökhöz (pl. a Frigyláda) kelljen fordulni – az pedig vagy használ vagy nem.
• Élinek a fiai fontosabbak voltak Istennél, a Frigyláda pedig még a fiainál is. Egy tárgy lett minden elé helyezve.
• Valaha volt szellemi élmények maradványa nem helyettesíti az Istennel való közösséget. Egy hívő nem emlékekből él, hanem folyamatosan megújul.
Jer3:16: „És lesz, midőn sokasodtok és szaporodtok az országban ama napokban, azt mondja az Örökkévaló, nem mondják többé: az Örökkévaló szövetségének ládája; észbe sem jut, nem emlékeznek róla és nem gondolnak rá, nem is készítik el többé.”

1 Sámuel 4

¹És lett Sámuel szava egész Izraelé. S kivonult Izrael háborúra a filiszteusok ellen és táboroztak Ében-Háézer mellett, a filiszteusok pedig táboroztak Afékban. ²Sorakoztak a filiszteusok Izrael ellen, megindult a csata és megveretett Izrael a filiszteusok előtt; s levertek a harctéren, a mezőn, mintegy négyezer embert. ³Erre bement a nép a táborba és mondták Izrael vénei: Miért vert meg ma bennünket az Örökkévaló a filiszteusok előtt?
Hadd vegyük magunkhoz Sílóból az Örökkévaló szövetségének ládáját, hagy jöjjön közénk és segítsen meg ellenségünk kezéből. ⁴S küldött a nép Sílóba és elvitték onnan szövetsége ládáját az Örökkévalónak, a Seregek urának, aki székel a kerubok fölött; és ott volt Éli két fia az Isten szövetségének ládája mellett: Chofni és Pinechász. ⁵És volt, amint megjött az Örökkévaló szövetségének ládája a táborba, riadt egész Izrael nagy riadással, és zúgott bele a föld. ⁶Midőn hallották a filiszteusok a riadás hangját, mondták: Mi ennek a nagy riadásnak a hangja a héberek táborában? És megtudták, hogy az Örökkévaló ládája jött meg a táborba. ⁷Ekkor megfélemlettek a filiszteusok, mert mondták: Isten jött a táborba! És mondták: Jaj nekünk, mert nem volt ilyesmi tegnap tegnapelőtt; ⁸jaj nekünk, ki ment meg bennünket e hatalmas isten kezéből? Ez az az isten, aki megverte Egyiptomot minden csapással a pusztában. ⁹Bátorodjatok és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy szolgáljatok a hébereknek, amint ők nektek szolgáltak; legyetek hát férfiak és harcoljatok!
¹⁰Harcoltak a filiszteusok, megveretett Izrael, és megfutamodtak kiki sátraihoz; és igen nagy volt a vereség, elesett Izraelből harmincezer gyalogos. ¹¹Isten ládája pedig elvétetett és Éli két fia meghalt, Chofni és Pínechász. ¹²S futott egy Benjáminbeli ember a csatatérről és ugyanaznap eljutott Sílóba, ruhái megszaggatva és föld a fején. ¹³Odajutott és íme, Éli ül a széken, az út oldalán várakozva, mert szíve remegésben volt Isten ládája miatt. Az ember pedig odaért, hogy hírt mondjon a városban, és jajveszékelt az egész város. ¹⁴Midőn meghallotta Éli a jajkiáltás hangját, mondta: Mi ennek a zúgásnak hangja? Az ember pedig sietett, eljött és hírt mondott Élinek. ¹⁵Éli kilencvennyolc éves volt, szemei homályosak voltak és nem tudott látni. ¹⁶És szólt az ember Élihez: Én vagyok az, ki jött a csatatérről, én ugyanis ma a csatatérről futamodtam meg. Mondta: Hogyan történt a dolog, fiam? ¹⁷Felelt a hírmondó és mondta: Megfutamodott Izrael a filiszteusok előtt és nagy vereség is volt a nép között; két fiad is meghalt, Chofni és Pínechász, és Isten ládája elvétetett.
¹⁸És volt, amint megemlítette az Isten ládáját, hanyatt esett a székről, a kapu oldala mellett, nyakcsontját szegte és meghalt, mert öreg volt a férfiú és nehéz, Ő bírája volt Izraelnek negyven évig. ¹⁹Menye pedig, Pínechász felesége várandós volt, szüléshez közel, s meghallotta a hírt az Isten ládájának elvételéről és hogy meghalt apja és férje; ekkor legörnyedt és szült, mert dúltak benne a fájdalmai. ²⁰S mikor haldoklófélben volt, szólták a mellette álló nők: Ne félj, mert fiút szültél. De nem felelt és nem hajtotta rá szívét. ²¹És így nevezte a fiút: Í-Kábód, mondván: Elköltözött a dicsőség Izraelből – Isten ládájának elvétele miatt, meg apja és férje miatt. ²²Mondta ugyanis: Elköltözött a dicsőség Izraelből, mert elvétetett Isten ládája.